Címkefelhő
Feedek
Megosztás

13.

itten a 19. KMDSZ diáknapok összefoglalója a TVR Cluj Erdélyi figyelő c. műsorában. Az elején a bejátszásban láthattok, hallhattok ismerős hangot (engemet e). A diáknapokról csak annyit, hogy egy hetes program, verseny, buli az itt tanuló magyar diákoknak.. 48 csapat vesz részt, egy csapat 30 fővel nevez.. Idén 1600 diák regisztrált..

12. NEW! NEW!

NEW bejegyzés
Ami köszönhető a hosszú hétvégének, s annak, hogy minden ismi románország legkülönbözőbb pontjain tölti a forrónapokat ( ekko egymagam vagyok a koliban).

Ma egy hete jöttem vissza a két hetes hazalátogatóból... Mint megtudtam a Bp-Kolozsvár között közlekedő 9személyes kisbuszoknak (aminek én is utasa voltam) haláljárat a becenevük a sofőrök vezetési stílusa miatt. A megnevezésen nem csodálkozom és magyarázatra sem szorul. Kis fantáziával pedig ti is elképzelhetitek....  Kicsit hiányzott már a mindenhonnan (!) áradó cigiszag, az őrült dudálás az útakon, a kis székely pajtásaim néha érthetetlen beszéde, a taxisok és boltosok mindig érthetetlen beszéde, angolozás a szobatárssal, s persze leginkább a folyamatos valamitcsinálás a suliban.

Kedd színház Magorral, aztán brainstorming egy kocsmában.

Szerda este Maszkura koncert a Bulgakovban, hát eszeveszettfenejó volt de ez tudtuk előre. Később silent party a Heltaiban itt már az Erasmus kolegákkal.

Csütörtökön pihi, és küzdelem a lekiismeret furdalással amiért nem mentem be Reklámfilmre. de nem tudtam megcsinálni Flashben a bannert.. és nem is fogom tudni. valaki segítsen!!!!!!!!

Péntek reggel 8kor indulásZsobokra (Szilágy megye). A másodéves operatőrök (mi) és újságírók (ők) közös projektje, egy faluriport Bozsokról. A nap kezdetén érezhető és látható volt a szeparáltság a két csoport között, de az egész napos közös munka elég jól összehozta a társaságot, estére pedig közös poénok is voltak.
Mi, a csoportommal a Zsoboki árvagyermekek otthonában forgattunk. Hihetetlen nyitottak a kölykök, néhány óvis ahogy meglátott megölelt és játszani hívott, a kicsit nagyobbak óvatosabban, de szintén közeledtek. Egyikük megkérdezte mi a nevem s mikor mondtam h reni, nagyra nyílt szemekkel szaladt a többiekhez hogy "ITT A TOLVAI RENÁTA". Nem is nagyon ellenkeztem hisz' a csaj mégicsak megnyerte a megasztárt na.
Egyébként rengeteget meséltek a kissrácok, anélkül hogy kérdezted volna őket. A kedvencem egy cigány kisfiú volt, rendkívül érdeklődő és értelmes volt, s mikor megkaphatta a kamerát pár percre hát majd elszállt az örömtől. A másik kedvencem is egy kissrác volt, a székely ember egyszerűsége már 10 éves korban is felfedezhető bennük, leírok egy rövid párbeszédet, csak hogy értsd miről beszélek: a téma valamelyik tájegységen feltörő forrásvíz volt....
Tárkányi: - itt is van valahol ásványvíz, nem?
kissrác: - bótba.
:D


Még naplemente előtt neki vágtunk a túrának, át kellett ugyanis jutni Sztánára a szállásra. Az, 'természetesen' csak gyalog és jó pár magas domb (nekem hegy. nagyon hegy) megmászásával érhető el. Csomagokkal, fáradtan, hegynek felfelé tettük meg az 5 km-t. Szállás: egy nagyon hangulatos fafaragványos kalotaszegi házikó a SEMMI közepén. (Szerencse hogy Zsobokon egy hánzál tudtunk venni bort estére, mert bolt 15 km-es körzetben nem volt). 
Vacsi: Túrós puliszka. Nem rossz, csak kár h Pedigree szaga volt.
A közös iszogatás legalább olyan nehezen indult be mint az egész nap, de a szintén Zsobokon vásárolt házi szilvapálinka kifejtette jótékony, közösségteremtő hatását.

Pár óra múlva előkerült a telefon média tára. Mikor egy kolozsvári újságírós srác mobilján dj-skedtem s válogattam a zenéket... alig hittem a szememnek (s először be is tudtam a házibornak) de THE CRYBABIES számokat találtam. Az egy dolog hogy a punnanyt ismerik itt is de kedves péterbarátom most büszke lehetsz..
Szombat reggel túra vissza SztánárólZsobokra. Azt hittük könyebb és gyorsabb lesz az út tekintve h az ismert út mindig rövidebb, és valószínű lefelé kell majd menni. De ez túl egyszerű lett volna.... Mivel az erdőben nem volt kijelölt ösvény így csöppet letértünk a jó irányról s rohadt nagy kerülővel és újabb hegyek megmászásával 1 órával később a tervezettnél értünk vissza Zsobokra. Mindenki traktorosra barnult a délelőtti napfénynél.

Szombaton egy két vágóképet leszámítva már semmi hasznosat nem tudtunk felvenni. Üres volt a falu, mindenki a Riszeg tetőn falunapozott, ahova a 20 fős csapatból 3an vállalták hogy FEL mennek. Szóval egy semmittevős, szenvedős forró másnap után hazaindultunk.

Magda ( a szobatársam) Bukarestben kirándul (egyedül!!), a többi ismi sepsiszentgyörgyön van szentgyörgy napokon. Érdemes megnézni hogy egy kovászna megyei város(ká)ban milyen egyhetes programot dobtak össze (http://www.szentgyorgynapok.sepsiszentgyorgyinfo.ro/ ) ha nem volna oly' messze tuti ott lennék.

Terveztem hogy ma elmegyek Mérába (15 km-re van és az egyik leghagyományörzőbb kalotaszegi település), de későn is keltem, s be kell látnom hogy a pécsi beadandóimat sürgősen el kell kezdenem. Szóval brainstorming part 2 ON.

(Képek a hétvégéről fészbukon hamarosan)

PUSZI

11.

Csak egy gyors dokumentációja annak hogy itt vagyok, és nem csak a kocsmákat látogatom:  3.36-nál a nevem felül a készítőknél (!!) , s 10.43-nál meg az értelmetlen képem a monitoron.


10.

sűrű bocsánat kérés mindazoktól akik oly kedvesek hogy rendszeresen látogatják az oldalt. az ok, hogy friss bejegyzés híjján vagytok/vagyok igen prózai: annyi minden és olyan ütemben történik hogy egyszerűen nem volt időm a gép elé ülni és kellő részletességgel és pontossággal beszámolni.
ezért az elmúlt kb két hét eseményeit is sűrítve vetem monitorra, kiemelve a legjobb élményeket.
Kezdeném a március 15-el, amit több okból is nagyon vártam. ugyanis szülinapom apropóján kis családom egy része nyakába vette a 8 órás autóutat és ideutazott, valamint érdekelt hogy ünneplik itt a mi Nemzeti Ünnepünket. Dél körül bementem a városba kóvályogni kicsit s pont akkor lett vége a Szent Mihály templomban tartott ökomenikus Istentiszteletnek. Álltam a főtérrel szemben, s néztem ahogy megindul a tömeg ki a templomból, magyar zászlót lengetve, és a harangok zúgását elnyomva szól az "Éljen a magyar szabadság, éljen a haza". Nem tagadom könny szökött a szemembe, pedig tudhatjátok nem vagyok egy erős nemzeti érzelmű ember, de látni azt hogy ez a pár száz ember KISSEBBSÉGként vonul az utcán és a harangszót és túl éneklik ...... hogy mindenki számára érthető legyek: nagyon durva volt. Akaratlanul is arra vitt a lábam amerre az emberek mentek, s szégyeltem a pofám h nem tűztem kokárdát.


Majd a Napoca str-án letértem s legnagyobb meglepetésemre  jobbra mellettem a szembejövő kocsiban mamát látom az anyósülésen. Gyorsan intettem, s fel is szedtek. Örülés, boldogság, könnyek.
2 éjszakát töltöttünk Torockón, gyönyörű környék kirándulgattunk, bár túl sok látni és tennivaló nincs arra. De családi pihenéshez kiváló hely.
Szombaton anyáék kiraktak a kolinál, ahol friss váltásban a többiek (erasmusosok) felszedtek hogy na gyere megyünk barbecuezni! ti. az volt az első hiper napos, meleg nap. Találtunk is egy dombot, sütögettünk, iszogattunk, frizbiztünk nevettünk, gondmentes és pörfikt nap volt. Bár miután apa első üveg pálinkáját elfogyasztottuk, kisebb összetűzésbe kerültem egy csipkebokorral. Sajnos ő győzött folyt a vér a kezemből amit persze rögtön nem vettem észre, később pedig nagyon rémisztően hatott. A lagszörnyűbb hogy tegnap (több mint egy héttel később!!) vettem észre hogy egy fekete tüske bent maradt a bőrőm alatt, ráadásul elég mélyen, de józanul biztos nem hagyom senkinek hogy kivegye (én, magamtól pedig biztos nem állok neki).

Este a koliban megköszönöttek a szinten lakók, volt gyertya (igaz egy félreértés során 22-es de a szándék a fontos), tüzijáték, meg happy birthday. Sőt Martin (from German) még a "Boldog születésnapot"-ot is megtanulta a kedvemért. :)


Másnap (Vasárnap) kb heten a koliból kirándulni indultunk Szamosújvárra. A busz persze ott nem állt meg, ami egy 8 km-el a Szamosújvár vége tábla után nekünk is feltűnt. Szirénáztunk hogy mi le akartunk szállni! Oké-mondta a buszsofőr, és lerakott minket a semmi közepén :D Visszastoppoltunk hát a centrumba. Onnan egy baszott magas és meredek hegyet kellet átmászni hogy Füzesmikolára érjünk. DEMINEK? Semmi nem volt ott, egy extrakis falu. Mindenesetre az előző napi frizbizés okozta izomlázzal nem volt egy leányálom a túra. Nade hamár ott voltunk, gyorsan átstopoltunk SZÉKre. 
NAGYON boldolg voltam , elég ha csak a Székvárosi öreg templom kezdetű kedvenc dalomra gondolok... s most két szememmel látok mindent. Feltésáltunk a templomhoz ahol épp akkor lett vége az Istentiszteletnek s nem is hittem a fülemnek, alig hogy a bejárathoz értünk elkezdték zengeni a magyar himnuszt. Mondtam is a többieknek (3 német, 2 lengyel, 1 francia és én voltunk ott) hogy na most csend és vigyáz állás. :) Aztán csak passogtunk mikor megindult kifelé a tömeg, mindenki (még a fiatalok is!) népviseletben, s közben a székelyhimnuszt énekelték. 
(képek fészbukon)

A követlező hét a suli szempontjából elég intenzív volt, egy kedves tanárnőm Márkus Etelka az egyik helyi csatornánál főszerkesztő és mondta menjek be vele a felvételre. Az Erdélyi Figyelő című, magyar nyelvű műsört élőben sugározzák. Bent voltam a felvételen s az egyik kb. 50es operatőr Zsigabá' gyorsban elmondta melyik gomb és kar mit csinál a kamerán s hogy van az a kis piros lámpa a tetején, ami ha világít te vagy adásban. A műsor folyamán pár másodpercig be is állított a kamera mögé, fejemre tette a fülest... a pánik akkor tört rám mikor láttam hogy az én kameám képe megy élő adásban, s közben a fülesben románul beszéltek hozzám. :)
Megbeszéltük hogy másnap ha mennek terepre filmezni velük tartok és még több mindent elmondd. A riporter (egyébként most 4.éves tévés hallgató) Marci fel is hívott másnap hogy mehetek velük. (Apropó Marci az az Inaktelki srác aki ismer falviakat... ha a" milyen kicsi a világ" klisét még nem sütöttem volna el elégszer...). Szóval Gazsibácsi rendkívül türelmesen elmondott és elmutogatott mindent, hagyta h filmezzek én is ... kb másfél órát voltunk  a helyszínen, majd kezetcsókolt és továbbálltak.

A kézcsók dologról annyit hogy az idősebb generáció elég gyakran alkalmazza errefelé, bár már huszonéves is köszöntött így.

Szombat délután pedig útnak indultam Sepsiszentgyörgyre, Kovászna megyébe. Mintegy 400-kmre van Kolozsvártól, vonattal 6 órás út. De totálra megérte. Mindenki beszél magyarul, szép vidék, jó emberek. Most volt/van a Reflex nevű színházi fesztivál, amit egy új ismerősöm apukája szervez/rendez/igazgat. Így megnéztünk pár előadást, belemerültem a szentgyörgyi éjszakába is, és a közönségtalálkozó Törőcsik Marival is a kedvenc élmények kategóriába került.

Kicsit elkapott a honvágy is mert akárhova mentünk a "mindenki ismer mindenkit" tipikus esete zajlott, persze a jobb értelembe vett, nem a pletykálós. S már jó lenne bemenni úgy egy helyre hogy bármelyik asztalhoz leülhessek beszélgetni.. De egyelőre beérem itt azzal is hogy ma mikor egy helyi sráccal sétáltam az utcán nekem többen köszöntek mint neki... :))

9.

holiskezdjem, holiskezdjem...
Legyen mondjuk Csütörtök... este Shányival lenéztük a Heltaiba (folkkocsma, kedd esténként táncházzal), ahol találkoztunk a korábban már említett "stábbal". Tök véletlenül, s meg is beszéltük hogy igazából senki nem szokott idejárni, nagyrészük több mint egy éve nem volt itt mégis valamiért ma este mindenki itt kötött ki. Vicces este volt, a felelsz vagy mersz játékát tovább fejlesztve "ha megcsinálod amit kitalálok te is kitalálhatsz nekem valamit" játszottunk .. S igazából annak ellenére hogy senki nem akarja leégetni magát, a lehetőség hogy te szabhatod ki a másiknaka feladatot elég ösztönző arra hogy bármit bevállalj. Csak párat emelnék ki: "rendeljetek annak a két csajnak két pohár csapvizet, vitessétek ki a pincérrel s kacsintsatok rájuk", "állítsd meg a zenét 5 percre", "fújd el az összes gyertyát minden asztalnál" and so on. Jókat derültünk na. Az este másnap délelőttig tartott úgyhogy a Pénteket nem nevezném a leghasznosabb napomnak...
Szombaton Magdával nagyot sétálnuk, megnéztük az Etnográfiai Múzeumot - feltehetőleg 5 éve mi voltunk ott az első látogatók, ráadásul nem is volt nagy szám... olyan cuccok voltak amik a dédi garázsában is régen..- majd felsétáltunk a Fellegvárhoz hogy onnan nézzük a naplementét. Csak kicsit elszámoltuk magunkat s már fél5kor fent voltunk (otthoni fél4) szóval sejthetitek hogy a nap korántsem akart még lemenni. Bő egy órát beszélgettünk majd úgy döntöttünk szép lesz nekünk a nap vége a koliból is..
Este egy új ismerőssel találkoztam... aki megadta a címét románul hogy a taxisnak is el tudjam mondani. A laptop jegyzettömbjébe írtam s sz indulás előtti pillanatban Magda keresztül esett a gépem zsinórján, az kihúzódott, akksi nix, képernyő eltűnt. Ó. A címből egyedül a "záhör" (cukor) és "csincs" (5) -re emlékeztem... Itt tartózkodásom alatt még nem sikerült magyar taxist kifogni így infó hiányában kicsit félve indultam neki az útnak. A koli előtt legalább 20 taxi sorakozott s megérzés alapján beszálltam egybe. Bepróbálkoztam nagy naívan egy 'Jó estét'-tel, s a válasz legnagyobb meglepetésemre, és örömömre a 'Jó estét kisasszony' volt. YES. Átadtam a "cukor 5" tartalmú tudásomat s hagytam kezdjen vele amit akar.. a megfejtés Cukorgyár utca 5 volt, úghogy ezútn is köszönöm Gyuri bácsinak hogy kitalálta. Végig beszélgettünk nagyon rendes bácsi, odaadta a mobilszámát hogy ne kelljen román diszpécserrel beszélnem, s felajánlotta hogy bármilyen segítségre is lenne szükségem csak hívjam..
Szóval Vasárnap reggel fél5kor értem haza, s kerek 3 aza HÁROM óra alvás után Magda keltett, hogy: Reni, indulunk túrázni!!!! (persze nem tanult meg magyarul csak többségetek érdekében fordítottam le:) Az arckifejezésem nem részletezném, szerintem el tudjátok képzelni..
Némi energiaital bevitel után nekivágtunk, Elbuszuztunk Tordára, majd 8 km-es séta után ledobtuk a táskákat s elővettük a jól megérdemelt szendvicseket, majd az egyik osztrák lány felvilágosított hogy a túra most kezdődik.... 

Utólag visszagondolva jó sztorinak hangzik.. olyan unokáknak mesélősnek... mikor öreganyátok 3 óra alvással szelte keresztül a jégbe fagyott tordai hasadékot. Néhol tényleg beparáztam mert az egyébként sem túl széles utat mintegy 8-10 m-es magasságban tükör jég borította, s ha ott egy kicsit is megcsúszol.. na mindegy.
Boldogságom határtalan volt mikor megláttam az eget s kiszabadultunk a két hegy fogságából. Ekkor voltunk 9 km-re a várostól ahonnan ment a buszunk vissza Kolozsvárra. Ennyi izgalom nekem bőven elég lett volna e kellemes Vasárnapra, de a java csak ezután jött. A kegyes isten hóeséssel sőt viharral áldotta meg Erdély ezen részét, s mivel a lábunkban már volt egy 15 km úgy döntöttünk a legegyszerűbb ha bestoppolunk a városba.
Három lányzót fel is vett egy normál személykocsi, maradtunk 7en. Perceken belül érkezett a fuvarunk egy rakodóteres, legalább 40 éves Dacia személyében. Elöl három cigány srác ült, kik vigyorogva mutogattak hátra hogy száljunk be. Nyílt az ajtó, s az ülés nélküli hátsó részben még két cigánysrác utazott. Beszálltunk mind a heten, elindultunk, első váltásnál mint a dominó borult mindenki egymásra. Gondoltam majd nekidőlök a kocsioldalának, s Martin a német srác hevesen intett hogy nehogy mert nézzemcsak hogy mozog. Szóval egymásba kapaszkodtunk s pár perc telt el mire feltűnt hogy a két helyi utas egy kötelet szorongat, melynek az ajtón kívüli végén egy másik személykocsi van, amit mi húzunk magunk után. Mivel rajunk kívül senki nem beszélt angolul, így nyugodtan megtárgyalhattunk hogy ezek most tutira eladnak minket szervdonrnak vagy legalább kolbászt csinálnak belőlünk. Páran még elszívták "életük utolsó cigijét", s a 10 perces tortúra után (legalább 1 órának tűnt) kiraktak minket a megbeszélt helyen.
Persze mostmár nagyon jól szórakozunk mindezen...
2012.03.11

Egyébként nagyon el vagyok maradva, de rengeteg minden történt s csak a fejem kapkodom és itt pötyögés helyett inkább megélem ezeket a dolgokat. Szóval a múlt hét és a hétvége eseményeit igyekszem még ma este megírni. 

Csók nektek

8.

Először is tartanék egy kis összegzést az elmúlt pár évről és a "nem maradok meg a seggemen" koncenpcióról.
Nem szándékos nálam a folyamatos térváltoztatás (falváról ócsára, onnan pécsre, majd ide). Egyfajta kihívás az, hogy kiszakadsz a megszokott környezetedből és egy teljesen újba és ismeretlenben kell feltalálnod magad. Sokaknak ez elképzelhetetlen és ez bizonyos szintig rendben is van, de váratlanul, akármikor alakulhat úgy az életed hogy menni kell Mert mittudomén, nem találsz melót ott ahol élsz, vagy akármi. S akkor nem lehet kifogás hogy de hát itt vannak a barátaim és a családom. Egyszóval tényleg csak arra bíztatok mindnekit hogy akinek van lehetősége, és megteheti az menjen és tegye próbára magát. Nem csak új emberekkel fog találkozni, de saját magát is egy eddig ismeretlen oldalról fogja megismerni. A barátok és a családod akik a biztonságot jelentik,pedig mindig otthon lesznek. Ma van két hete, hogy jöttem Kolozsvárra egy bőrönddel és dobozzal, úgy hogy senkit nem ismertem, románul nem beszélek. S most emberek köszönnek rám az utcán. Szóval hajrá, ne legyetek saját magatok korlátai.

Kis bíztató szösszenetemet befejezve tehát... Tegnap délelőtt felhívott a srác akivel szombat este találkoztam mikor épp filmet forgattak. Statisztára volt szüksége, én meg egyébként sem láttam még ennyire testközelből forgatást, vigyorogva vágtam hát neki a feladatnak. Badival (a rendező) csak szombaton találkoztam, egy bemutatkozás erejéig, így felkészültem arra hogy ismét 15-20 totál ismeretlen (de egymást nagyon is jól ismerő) ember vesz majd körül. Így is lett, de hál istennek a beszédes és mosolygós szám most sem hagyott cserben. Új ismerősök, új lehetőségek... 
A forgatás 11-5ig tartott, két cigiszünettel beiktatva. Én iszonyat elfáradtam pedig kemény fizikai munkát nem igényelt, de a zagyam megölte.  Csak egy vicces pillanatot mesélnék még el, mikor beléptem a forgatás termébe láttam egy srácot kerekes székben ülve, s bármennyire toleránsnak is tartom magam, egy pillantra meghökkent az ilyesmi. Szóval kezdtem is magam meggyőzni hogy ő is ugyanolyan meber mint én, nem szabad megbámulni, stb stb mikor a srác egyszercsak felállt a székből. Kiderült hogy a kamerát sín hijján az operatőrrel együtt a székben tolják hogy le tudja követni a szereplőket... Miss Renáta Toleransz majndem besült..
Szóval 6körül hazaestem s el is aludtam, így az estére szóló mindkét invitálás sztornózva lett. A koliból egyébként nagyon szép a naplemente minden este, azt még azért gyorsan kiszaladtam lefotózni..

Ma délelőtt használtam először a mosodát, mivel végre megkaptam a kolikártyám. Tudom hogy az igazolvány képek alapszabálya az hogy szar legyen, de ez a kép minden eddigit felül múl. Jókedvetek érdekében lássátok:
Magdával kipróbáltuk a közeli Indiai éttermet. Én speciel az előétellel(hagymakarikák) totálisan jól laktam, de annyira finom volt a főétel (vmilyen csirke) hogy nem lehetett ott hagyni. A csípőssel mi jóban vagyunk, de Magda végig sírta az ebédet, s dupla kólát ivott. De tényleg olyan különleges íze volt a szósznak hogy azt mondta megérte a tortúra..
6-ra mentem az órámra, ami mint kiderült 2-kor kezdődött... de a "hopp, akkor egy kicsit elkéstem" reakciómon mindneki jót nevetett úgyhogy nemhúztak karóba érte. 7kor a tanárnő (akit egyébként tegezünk) bedobta hogy menjünk át a Bulgakovba (már meséltem róla korábban..). Örült mindenki - főleg én aki 5 óra helyett egyet ültem bent- majd közölte a feladatot: a kocsmába vezető úton (3 perces) mindenkinek találni kell egy hírt. egy témát amiből egy pár perces hírt össze lehet vágni.... hopp. Mondanom sem kell hogy nem lett az egészből semmi... A srácok söröztek mi meg jót dumáltunk, a feletébb kedves és nyitott tanárnéni kontójára. 
Fontos elmondani hogy itt a tanároknak nem főfoglalkozása az oktatás.. a legtöbbjük operatőr, szerkesztő, riporter, műsorvezető stb. tehát nem csak beszélnek a témáról. Ó, és a negyedévesek már mind a helyi tévéknél dolgoznak, s még nem is végeztek... Azt hiszem korábban kellett volna idejönni...:)

A holnapi órám reggel 9től lesz az Insomnia Café-ban... S hogy miért? Mert a fickó aki az órát tartja ott a tulaj...

7. (a 7vége)

A péntek este spontán iszogatásba torkollt a koliban, s mivel néhány sör, bor után mindenki azt hiszi jobban beszéli a nyelvet, ha te nem ittál akkor szinte képtelenség bárkit is megérteni. :) Úgyhogy csak és kizárólag szociális életünk és nyelvkézségünk fejlesztése érdekében mi is beruháztunk egy üveg borra. Majd előkerült Cuba, a lengyel srác gondosan lehűtött vodkája. Kipakolta mindenki elé a kis feles poharait, s elkezdtük... a srác ugyanis nem ahhoz van szokva hogy iszogatunk...neem. iszunk. szóval egy feles lent van és ahogy leteszed a poharad az asztalra ismét tele van. kb 10en voltunk és a nagy üveg vodka alig élt negyed órát. R.I.P.  Majd a felesek utáni fancsali képeket látva beugrott a hűtőnk "hungarian part"ja.. Mellékelek is róla egy fotót: Szóval sejthetitek hogy nem a kolbászt kóstoltattam meg velük... Imádtam az arcokat, fel kellett volna venni, egyik srác percekkel később is levegő után kapkodott, folytak a könnyei, s csak azt hajtogatta hogy nagyon finom, nagyon finom. :) Egyébként tényleg igen jó, nem azért mondom mert apukám neve van a cimkére nyomtatva, de atom barackos.. 
Aztán szombat reggel bementem a 9kor kezdődő Fotográfia órámra, fél10ig vártam (sehol senki, ajtók zárva) majd hazajöttem... Mint kiderült 10 kor kezdődött.. de erről majd később..
Összeszedtem Magdát és kimentünk a külvárosi ócskapiacra, az Oser-re.Nos az ócska jelzőként is érthető és igaz is az áru 90%ára. :) Hangulata viszont egészen egyedi... :)

Este egy helyi kis filmes csoport forgatására mentünk, ahol egy lány második kérdése irányomba a következő volt: áh, Pécs, akkor ismered Tarnayt? Szóval nem elég nagy a világ hogy a tanszékvezetőm árnyékából kiléphessek. :) De nagyon kedves emberekkel találkoztam, ismét... Majd később még átmentünk a Jazz Pub nevű helyre. Itt kocsma, pub, bár, és egyéb szórakozóhelyek váltják egymást... rengetek szuper hely van, és még mennyi felfedezetlen.. hmm... :))
Vasárnap pedig egy nagyot sétáltunk Magdával a Szamos környékén...
Visszatérve a sulira... érdekes.... a hallgatóknak megvan a tanárok száma, és fordítva is, és telón óra előtt ledumálják hogy akkor lesz e óra és hol s mikor. A balkán style efféle kivetülése végett eddig 5 órámból kettőn tudtam résztvenni... A srácok egyébként nagyon kedvesek és nyitottak (mint eddig mindenki akivel találkoztam), és holnap estére szerveztek is egy összeülés-iszogatást a tévé szakosoknak, és külön meghívtak engem is, kaptam tel számot ha kérdésem lenne.. stb. 
A kezdeti (első pár napos) honvágy teljesen elmúlóban van, már el sem tévedek minden nap, egyre jobban ismerem a várost, sőt a hétvégén kétszer is rámköszöntek az utcán, majd a pubban is. Ez azért jó érzéssel tölt el így másfél hét után.
Oh, és am vicces, hogy úgy tűnik a sörgyártól nem szabadulok, Pécs után is kísért, a helyi URSUS gyár itt van egy köpésre.. A nagy(obb) és világos(abb) épület az.
A lényeg hogy szeretem Ursust és ő is szeret engem amint azt a mellékelt ábra mutatja:

6.

A kolis net valamelyik szoba dugi routere miatt meghalt. A közeli internet kávézók meg inkább hasonlítanak valami nyilvános LAN-partira, s a füsttől a monitort se’ látod (mert nemhogy a ’tilos a dohányzás’t nem vezették még be, de MINDENHOL lehet… múltkor egy faxolos, fénymásolós papírboltban voltam , és ott is vígan pöfékelt mindenki). Szóval az éttermi wifiket kell feltörni, rém bonyolult, a kód mindig a hely neve. Kreativitás powa.
A filmes tanszék elég kicsi, viszont két mindennel (lámpák, nagy gépek, kamerák,derítők..etc.etc) felszerelt stúdió is van. Nem is járnak túl sokan ide, mert elég kemény a felvételi, engem valószínű diploma utáni ismereteimmel sem vennének fel. Csütörtökön volt az első órám, reklámfilm. A teljesítés feltétele ”természetesen” egy reklám leadása a félév végén. A többiek bólogattak meg vállat vonogattak csak én szartam össze magam…
Délután-este kávé és Szamos parti séta… Incikém ha nem is azért amiért nálad, de a székely-legény téma kis pihenőre szorul..sajnos.
Később net híján Magdával csak néztük egymást, majd miután unalmunk arra a szintre ért, hogy rájöttünk a ’kurva’ mindkettőnk nyelvén ugyanazt jelenti, inkább elmentünk a Bulgakovba. Jáó kis hely, magyar a személyzet (állítólag régen csak magyarok jártak oda.. már nem), minden este van valami (hétfőn pl. táncház, de mi egy retro estét fogtunk ki). Végül csak egy „Skip it and be naked” nevű italt próbáltunk ki.  Sör,gin,grenadin szirup, lime és jég. Elég funny kis itóka, egy épp elég is volt, s így a naked-ség is kimaradt.
Ma Hangtechnika órám volt, ugyanazokkal a srácokkal akikkel a tegnapi reklámfilm. Az osztály felállása tehát a következő: 3 helyi srác és én. Szóval a hangtechnikát Venczel Péter tanítja, akinek gyors életrajzából kiderült hogy mindent csinált: zongorsita volt, majd énekes, hangosító, színész, operatőr, zeneszerző,etc etc. Most az itteni Magyar Operaház hangosító ügyelője vagymi. Szóval Vasárnap du. 2től mi is részt vehetünk az esti műsor sound-checkjén, és persze az előadást is megnézhetjük. A fickó érdekes stílusáról két rövid szösszenet: mikor találkoztunk s bemutatkoztam KEZETCSÓKOLT. Szerintem nekem még senki nem csinált ilyet (meg hát azért képzeljétek el monjduk Tarnayt ahogy óra előtt kézpuszizik a lányokkal...). Aztán a gentleman jelmezt pillanatok alatt ledobva magáról kezdett a sztorizgatásba mint pl: „ és ott bazmeg olyan térmikrofonok vannak, hogy az is hallatszik, a csávónak hogy nő a szőr a faszán, ezek meg ott dumálnak…” J Az óra egyébként minden héten 5től lesz „ameddig bírjuk”, de 9-ig legalább. PÉNTEK ESTE. Oh, és persze szombat reggel 9től is órám van. Nem szaroznak na.

5.

Az elmúlt napokban nem sokat unatkoztunk... Bele kell törődnöm hogy ugyan beszélem a helyi "kisebbség" nyelvét, és magyarul tanulok az egyetemen, itt akkor is külföldi diákként tartanak számon. Minden eligazítás, regisztráció, tárgyalás inglisül zajlik.. Szóval Hétfőn tartottak egy eligazítás napot, hogy okos legyél és tudjál mindent, kaptunk egy itteni SIM kártyát is, ez volt a legjobb az ott töltött 4 órában. Az összes itteni papíromat ki kellett javíttatnom mert mindenhol lengyelként voltam feltűntetve, a varsói egyetemről. Most kaptam egy másik papírt ' University of Pecs, Germany '-val...well,  még mindig nem az igazi.. :)

Este a német csajok összeszedték az egész emeletet és elmentünk egy reggie-drum&bass buliba. Tetszett a hely, kicsi, hangulatos, nem voltak TÚL sokan. Kb. 15en mentünk, mindenkivel tudtam beszélgetni és a napról napra jobb angolom egyelőre elég is a boldogásgomhoz. 

Csak zárójelben: itt mindenhová megéri taxival menni, ugyanis a kolitól a centrumig (gyalog kb 20 perces út) 5 lejt kell fizetni, ami 350 Ft-nak felel meg. na most ha négyen vagytok.... :D

A keddi "kötelező" programok: könyvtár és muzeum látogatás után, egy két órás városnézésre mentünk, helyi idegenvezetővel. Mikor először felmerült Mátyás neve megkérdezte jött e valaki Magyarországról (nem győzöm hangsúlyozni hogy MINDEN beszélgetést angolul képzelj el, és üzenem mindenkinek aki azt mondta h itt el leszek magyarul: tévedtek), s természetesen én voltam az egyedüli. Na innentől lett vicces a helyzet, ugyanis akármilyen szoborhoz, épülethez vagy templomhoz mentünk a vége mindig az lett hogy: a gonosz magyarok megölték(ez az egyik szobor aljára rá is van írva, annak ellenére hogy később kiderült hogy a faszit valójában németek végezték ki), a gonosz magyarok lerombolták ect. ect. A srác mindig hozzátettte hogy ne haragudjak de egyszerűen így tanították... nem haragudtam sőt vicces is volt, főleg mikor a lengyel srác odajött a végén hogy: és te most azért vagy itt hogy felmérd a terepet és küldd az információt haza, aztán kivégeztek mindenkit? :)
Majd az idegenvezető az előbbieket szépítve hozzátette hogy van egy nagyon jó magyar étterem a közelben, menjünk el mindneképp. El is mentünk, ettünk is, fáztunk is, drága is volt, tovább nem is taglalnám.

Este legújabb helyi ismerősömmel elmentünk egy fantörpik fleshing teaházba, majd egy olyan helyre ami a kilátást tekintve pécsi szabadság szobor környékére hajazott. Aki volt ott az tudja miről beszélek... aki meg nem, sürgősen dzsaljon felfele..
A legkoszosabb és büdösebb város is ékszer lesz éjszakára... Kolozsvár és a Szamos is gyönyörű volt fentről..

Ma pedig találkoztam a mentorommal, hármasban sétáltunk egy nagyot majd beültünk a Bulgakovba ami tutira az egyik legjobb hely. eredetileg csak magyarok jártak, majd annyira népszerű volt hogy bővíteni kellett, mostmár mindenki bejár. Majdhogy minden este van valami, de a hétfő esti táncház az fix program. Szóval hárman lányok (Magda is jött velem) voltunk. Edina Kézdivásárhelyen született, csak tanulni jött ide. Emlékeztek arra a kisrácra aki megnyerte a Csillag születiket? Na ő is abból a faluból való.... és emlékeztek hogy beszélte a magyart? Nos ő is úgy beszéli :) Aranyos. Tényleg.

Van egy itteni szokás, miszerint Március elsején adsz egy kis apróságot annak aki közel áll hozzád... azt ki lehet tűzni a kabátra táskára stb.. Ilyen tél űző-meg szeretetkimutatós dolog... A főtéri kirakodósok árulják ezeket az ajándékokat, no és én kaptam Edinától egy kis szerencsehozó patkót "hogy vigyázzon terád míg it vagy".. :)

Ma este lesz a Welcome Erasmus parti, ahová kivételesen nagyon nincs kedvem menni, csukódnak le a szemeim, az egyetlen ami mégis elbizonytalanít az itthon alvástól hogy mégjobba legyek a többiekkel.... Ehhez hozzá kell tenni, hogy az Erasmus bulizó sztájl a következő: éjjel 2 körül INDULNAK bulizni és reggel 9 tájékán térnek haza.. Szóval lehet hogy indulásig még tudok is aludni egyet....

4.

A tegnapi nap elég busy volt, még így is hogy csak 1kor kezdtük el...
Magdával tettünk egy nagy kört a városban.. napról napra jobban megértjük egymást, a tegnap estét végig dumáltuk, és már nem gondolkodom hosszas perceket mielőtt megszólalnék. Tényleg hihetetlen milyen hamar bele lehet jönni. 
Most hétvégén volt a kolozsvári táncház 35 éves évfordulója, és a szombati program elég jónak tűnt... Magda nagyon nyitott úgyhogy rögtön mondta hogy velem tart, és a másik magyar csaj Anita is szereti az ilyesmit. A tranzit ház dugig volt magyarokkal, székelyekkel, kamerákkal, operatőrökkel, rádiósokkal etc.etc. 
A műsor közel 3 órás volt, szünet nélkül, de minden nemű műviség és bénázás nélkül ment a dolog. Nem akadtak fent az emberek, ha valaki be-be kiabált egy egy jó sztorit a nézőtérről, vagy egy zenész a színpadról leszólt hogy: ' s most akkó mehet?'. Senkit nem feszélyezett a Dunatv két Dacia méretű kamerája, s nem akarták az "itt minden percről percre pontosan és jól meg van szervezve" látszatát kelteni. Lehet hogy ezért tűnt a 3 óra 30 percnek... legalább 8  remek zenakar játszott a 20évesektől 60-asokig. Míg átrendezték a termet és a kötelező interjúk lementek mindenki magához vehetett egy - egy Ursust (helyi sör).

Azt hiszem jóban leszünk a vén medvével... A palatkai banda kezdte a táncházat majd kiscsipás folytatta , akibe szerelmes is lettem s egész este szemei kereszttüzében égtem (aki nem ismerné: http://www.youtube.com/watch?v=xZRw4z12S2E ...réémesen kancsal szegény). 
A kocsma és a tánctér is tele volt fiatalokkal (jaj Melindám hányszor eszembe jutottál, de kis helyes prímás fiúk no meg táncosok voltak óóh). Egy 25 körüli srác jött oda hozzám, s kezdtünk beszélgetni. Ő Nagyváradon született, és aztán költöztek Kolozsvárra, nem zenél nem is táncol de szereti a zenét így el szokott járni táncházakba is (meg pl. a 3 órás műsort is végigülte). Mondanom sem kell hogy rögtön elolvadtam hogy megszólalt hát ilyen széééépen beszélni.. ooo. A beszélgetésünk során a legváratlanabb dolgokat regálta minden témára.. élmény volt csak hallgatni is.  Kicsit később megérkezett egy barátja, akiről ránézésre megmondod hogy nem táncházba jár kikapcsolódni mégis elég érdeklődő volt. Ő magyarul, románul, angolul és olaszul beszél anyanyelvi szinten, de nem kapott itt munkát, úgyhogy Franciaországba megy fát vágni... érdekes.
Ami kifejezetten szórakoztató volt, ahogy a két srác egymássla beszélgetet.. A legnevetségesebb témákról is olyan halálos komolysággal tárgyaltak hogy nem bírtam pukkadozás nélkül.. egyik kedvencemet meg is jegyeztem.. :
-Szoktam látni embereket akik úgy beszélnek hogy közben köpködnek, s azt hittem hogy én nem. De az imént láttam repülni egy nagy nyálat. Tibi, én le szoktalak köpni mikor beszélek??? (mindezt rezzenéstelen arccal, és ízes székelymagyarsággal képzeld el..)
Később mikor a helyi piákról beszltünk megkért hogy fordítsam le Magdának, hogy itt még a szarból is pálinkát főznek... Remélem a "they make palinka also from shit " nem volt túl félreérthető. :)
A srác egyébként saját bevalássa szerint "harisnya dealer"... ó mondom akkor te tudod hogy.. Igen - vág közbe- te kettest hordasz. Good to know. :))

Érdeklődtem még valami hely után ahol ugrálós kis balkán diszkó szólna, de a válasz annyit volt hogy: hajnal 4 után itt már minden balkán.
Egyszóval remek élményem volt a magyar srácokkal, invitáltak magukkal tovább de inkább hazajöttünk. Mindenesetre kaptam egy telefonszámot, hogy ha segítség kellene, fordítani valahol vagy ilyesmi.

Elméletileg ma meg kellett érkezni mindenkinek aki a tavaszi szemesztert itt kezdi, bár én nem látok több embert a koli folyosón..

Holnap lesz az erasmusok eligazítása, remélem végre megkapom a fogadó levelet is hogy netán ösztöndíjjat is kaphassak. (Mindenki más már kapott pénzt csak mi nem..)

Akartam képeket még feltölteni de rohadt lassú a net.